2025. augusztus 10-én aláírt végrehajtási rendelet utasítja a Munkaügyi Minisztériumot, az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletet, valamint a Pénzügyminisztériumot, hogy dolgozzák át a meghatározott hozzájárulású nyugdíjterveket szabályozó előírásokat. Az átdolgozott keretrendszer szerint a tervtámogatóknak alternatív befektetéseket kell bevonniuk, mint például a magántőke-alapok, kockázati tőkealapok, digitális eszközbizalmak és egyéb magántulajdonban lévő vállalatok a hagyományos befektetési alapok mellett.
A rendelet előírja az egységesített nyilvánosságra hozatali protokollok létrehozását, melyeket a nem nyilvános befektetési eszközökre szabnak. Ezek a protokollok havi jelentéstételt tartalmaznak majd az eszközértékelésekről, díjszerkezetekről és visszaváltási feltételekről. A szabályozási váltást bemutatva a kormányzat kiemelte a portfólióképzés fokozott diverzifikációjának és a hosszú távú hozamlehetőségeknek a potenciálját, amelyek korábban kizárólag intézményi befektetők számára voltak elérhetők.
A szektor kritikusai azonban jelentős aggályokat fogalmaztak meg. Az illikvid és átláthatatlan befektetési eszközök „2 és 20” díjmodellje – 2% kezelési díj és az eredmény 20%-a –, élesen ellentétben áll a hagyományos 401(k) befektetési alapok átlagos 0,26%-os költségarányával. Az ellenzők szerint a magasabb díjak kikezdik a nyugdíj-megtakarításokat, és a magáneszközök korlátozott másodpiaci likviditása megnehezítheti a résztvevők visszavonulását piaci stressz esetén.
A tanácsadó cégek hangsúlyozták a szigorú megfelelési és kockázatkezelési keretrendszerek szükségességét. A Cerulli Associates közzétett egy jelentést, amely rávilágított a befektetési alapok napi nettó eszközérték-számítása és a magánbefektetések időszakos, menedzservezérelt értékelése közötti eltérésre. A végrehajtási útmutatók megkövetelik, hogy a tervadminisztrátorok fejlesszék ki a részletes átvilágítási folyamatokat, köztük az eszközök likviditásának negyhelyzeti stressztesztelését kedvezőtlen körülmények között.
Jogi szakértők tanácsolták a peres kockázatok csökkentését azáltal, hogy biztosítják a résztvevők oktatását és a nyilvánosságra hozatalt világos nyelvezettel a díjszerkezetekről, visszaváltási politikákról és befektetési összetettségekről. Az eszközkezelők új termékkoncepciókat vizsgálnak alacsonyabb díjszintekkel és részleges likviditási megoldásokkal, hogy megfeleljenek a nyugdíj-eszközök magánpiaci hozzáférésének növekvő igényének.
A politika támogatói úgy vélik, hogy ezek a változások demokratizálják a hozzáférést a gazdaság magas növekedési szektoraihoz, amelyek korábban kizárólag alapítványok és gazdag befektetők számára voltak fenntartva. Azt állítják, hogy idővel a transzparens díjsémák és versenyképes termékkínálatok ösztönözni fogják a piaci innovációt és előnyösek lesznek a nyugdíjmegtakarítók számára. Az elkövetkező hónapok megmutatják, vajon a tervtámogatók, a vagyonkezelők és a szabályozók képesek lesznek-e összehangolni a végrehajtási stratégiákat, amelyek egyensúlyt teremtenek a lehetőségek és a kockázatok között ezen a nyugdíjbefektetések szempontjából mérföldkőnek számító változáson.
Hozzászólások (0)